NEW YORK – Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bejelentette, hogy Európának kb. 1 billió euróra (345,5 ezer milliárd forint) lesz szüksége a COVID-19 világjárvány leküzdésére. Ezt a pénzt az Európai Helyreállítási Alap létrehozására fordíthatják, de hogyan fogják előteremteni a szükséges összeget?
A Helyreállítási Alaphoz szükséges pénzt örökjáradék-kötvények eladásával lehet előteremteni, amelyek esetében a tőkét nem kell visszafizetni (de a kibocsátó belátása szerint visszavásárolhatók vagy visszaválthatók).
Természetesen példátlan lenne, ha az Európai Unió valóban örökjáradék-kötvényeket bocsátana ki, különösen ilyen nagy mennyiségben. A múltban viszont már számos kormány támaszkodott örökjáradék-kötvényekre. A legismertebb példa az Egyesült Királyságé, amely lejárat nélküli kölcsönkötvényeket alkalmazott a napóleoni háborúk költségeinek fedezésére, az első világháború kiadásait pedig háborús kötvényekkel finanszírozta. Londonban egészen a 2015-ös visszavásárlásukig kereskedtek ezekkel a kötvényekkel. Az 1870-es években az Egyesült Államok Kongresszusa felhatalmazta a pénzügyminisztériumot, hogy lejárat nélküli kölcsönkötvényeket bocsásson ki a már meglévő kötvények konszolidálása érdekében, és ez a következő pár évben meg is történt.
NEW YORK – Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bejelentette, hogy Európának kb. 1 billió euróra (345,5 ezer milliárd forint) lesz szüksége a COVID-19 világjárvány leküzdésére. Ezt a pénzt az Európai Helyreállítási Alap létrehozására fordíthatják, de hogyan fogják előteremteni a szükséges összeget?
A Helyreállítási Alaphoz szükséges pénzt örökjáradék-kötvények eladásával lehet előteremteni, amelyek esetében a tőkét nem kell visszafizetni (de a kibocsátó belátása szerint visszavásárolhatók vagy visszaválthatók).
Természetesen példátlan lenne, ha az Európai Unió valóban örökjáradék-kötvényeket bocsátana ki, különösen ilyen nagy mennyiségben. A múltban viszont már számos kormány támaszkodott örökjáradék-kötvényekre. A legismertebb példa az Egyesült Királyságé, amely lejárat nélküli kölcsönkötvényeket alkalmazott a napóleoni háborúk költségeinek fedezésére, az első világháború kiadásait pedig háborús kötvényekkel finanszírozta. Londonban egészen a 2015-ös visszavásárlásukig kereskedtek ezekkel a kötvényekkel. Az 1870-es években az Egyesült Államok Kongresszusa felhatalmazta a pénzügyminisztériumot, hogy lejárat nélküli kölcsönkötvényeket bocsásson ki a már meglévő kötvények konszolidálása érdekében, és ez a következő pár évben meg is történt.