peto1_2_ Omar Marques_SOPA_Images_LightRocket Omar Marques/SOPA Images/LightRocket via Getty Images

A gondolat szabadsága és új ellenségei

BUDAPEST – A brüsszeli Az Európai Történelem Háza múzeumban a látogató a francia forradalom európai hatása, majd az ezt követő ipari forradalom és gyarmatosítás bemutatása után szükségképppen belefut az első világháborút bemutató terembe. E szoba közepén drámai egyszerűséggel vitrinben állították ki azt a pisztoly, amellyel Ferenc Ferdinándot és feleségét Szarajevóban lelőtték. A múzeum csoportos vezetésen az idegenvezető elmondta, hogy az intézmény létrehozását és működését kisérő viharos viták megoldásaként, mikor tudniilik az egyes nemzetek és politikai érdekcsoportok a saját történetüket hiányolták a kiállításból, az a megállapodás született, hogy a kiállítás különböző tárgyait rotációs alapon majd cserélik. Így idővel minden ország lehetőséget kaphat arra, hogy a történelme fontos tárgyait bemutassa ebben a brüsszeli múzeumban. Mikor rosszmájúan megjegyeztem, hogy Gavrilo Princip pisztolyát nem lehet elrotálni, a kurátor csak nagyvonalúan legyintett, és elmondta, hogy négy autentikus példányt őriznek ebből a tárgyból négy különböző európai múzeumban. Hogyan lehet négy autentikus pisztoly, amikor a szarajevói merényletben egyértelműen egy pisztoly sült el – kiváltva ezzel az európai balszerencsés események láncolatát? És hogyan lehet, hogy a múzeum mind a négyet idővel mint autentikusat állítsa ki a nemzeti hagyományok európai pluratitása jegyében? Józan ésszel azt gondolnánk, hogy nem bonyolult feladat, hogy ha nem lehet eldönteni, hogy melyik pisztoly volt AZ a pisztoly, akkor nem kell mind a négy pisztolyt autentikusnak nevezni.

Mi következik a szarajevói pisztolyok ezen hamis pluralitásából? Először is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet megúszni, hogy egy pisztolyra azt mondjuk, hogy az a valódi pisztoly. Nem lehet plurálisnak és befogadónak lenni, amikor a józan ész is azt súgja, hogy az adott kérdésre itt csak egy megoldás van. Meg kell mondani melyik pisztoly az a pisztoly. Ugyanígy nem lehet elkenni azt, hogy ezt a kérdést csak olyan valaki tudja eldönteni, aki ismeri a korszak történetét és forrásait, azaz szakértője a kérdésnek. Szakértők meg úgy lesznek, hogy valakik az illetőt erre kiképzik és megtanítják. Ez a folyamat bármennyire is egyszerűnek és magától érthetődőnek tűnik, mára már egyáltalán nem az. A tudomány művelői, intézményei és a tudományos tudás ellen indítottak támadást azok, akiknek nemcsak, hogy nem érdekük, hogy tudják, melyik pisztoly volt az a pisztoly, hanem azokat, akik szeretnék tudni vagy már tudják is, bírálják, nevetségessé teszik, sőt néha testi épségüket is fenyegetik. De vajon mi vezeti ezeket az erőket?

Az a magyarázat, hogy a támadók buta, igénytelen és képzetlen emberek lennének, akik nem becsülik meg a tudást, nem állja meg a helyét. Magyarországon például a Soros György alapította CEU-t bécsi emigrációba kényszerítő, a társadalmi nemek szakot betiltó kormány tagjainak éppen Soros György alapította Nyílt Társadalom Alapítvány finanszírozta a külföldi tanulmány útjait Oxfordtól New Yorkig. Akkor pedig jogosan levonható a következtetés, hogy valami stratégiai céljuk volt mindezekkel az intézkedésekkel, azaz azzal, hogy az állami oktatási monopóliumot, tehát az elvet, hogy az oktatás az EU-ben nemzeti hatáskör, így kihasználták. A tervük egy olyan oktatási rendszer létrehozása, melyben azt, hogy mi a szükséges és a társadalmilag fontos tudás, a szakmai érdekképviselet bevonása nélkül az általuk megszállt állam dönti el. Hosszabb távon pedig a tudás létrehozásának és átadásának joga is a politikai megbízhatóság alapján szétosztott és nem pedig állampolgári jog lesz. Azaz a politikai megbízhatóság alapján igyekeznek meghatározni, hogy ki mikor és mit gondolhat a saját közösségéről, múltjáról vagy akár a szarajevói merényletben használt pisztolyról.

We hope you're enjoying Project Syndicate.

To continue reading, subscribe now.

Subscribe

Get unlimited access to PS premium content, including in-depth commentaries, book reviews, exclusive interviews, On Point, the Big Picture, the PS Archive, and our annual year-ahead magazine.

http://prosyn.org/IKfdRrT/hu;

Handpicked to read next

  1. haass102_ATTAKENAREAFPGettyImages_iranianleaderimagebehindmissiles Atta Kenare/AFP/Getty Images

    Taking on Tehran

    Richard N. Haass

    Forty years after the revolution that ousted the Shah, Iran’s unique political-religious system and government appears strong enough to withstand US pressure and to ride out the country's current economic difficulties. So how should the US minimize the risks to the region posed by the regime?

Cookies and Privacy

We use cookies to improve your experience on our website. To find out more, read our updated cookie policy and privacy policy.