BRÜSSZEL – Öt évvel ezelőtt ezen a héten, Bécsben az E3/EU+3 (Kína, Franciaország, Németország, az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok, valamint az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) és Irán megállapodásra jutott az átfogó közös cselekvési tervről (JCPOA). Az esemény ötödik évfordulóján el kell ismernünk egy egyszerű tényt: a megállapodás nélkül Irán mostanra már kifejleszthette volna nukleáris fegyvereit, ami az instabilitás újabb forrását jelentené ebben az egyébként is ingatag régióban.
Napjainkban a JCPOA-ra több oldalról is nagy nyomás nehezedik. Meggyőződésem, hogy a megállapodás megóvása nem csupán szükséges, hanem kifejezetten sürgős feladat – legalább két okból. Ezek közül az első az, hogy a nemzetközi közösségnek és Iránnak több mint tizenkét évbe került az, hogy nézeteltéréseiket áthidalva egyezséget kössenek. A JCPOA megszűnése esetén nem lesz kéznél más, hasonlóan átfogó vagy hatékony alternatíva.
Irán nukleáris programja a nemzetközi közösségben régóta aggodalmat keltett. A tárgyalásos megoldás alapjairól – a francia, a német és a brit külügyminiszter kezdeményezésére – már 2003-ban megkezdődtek a tárgyalások, amelyekhez hamarosan az EU akkori külügyi főképviselője, Javier Solana is csatlakozott. Solana és az őt követő főképviselők, Catherine Ashton és Federica Mogherini – az Európai Külügyi Szolgálat folyamatos támogatásával – mindvégig nyitottak maradtak a helyzet diplomáciai megoldására. Számos viszontagságot követően pedig végül megvalósult a JCPOA.
BRÜSSZEL – Öt évvel ezelőtt ezen a héten, Bécsben az E3/EU+3 (Kína, Franciaország, Németország, az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok, valamint az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) és Irán megállapodásra jutott az átfogó közös cselekvési tervről (JCPOA). Az esemény ötödik évfordulóján el kell ismernünk egy egyszerű tényt: a megállapodás nélkül Irán mostanra már kifejleszthette volna nukleáris fegyvereit, ami az instabilitás újabb forrását jelentené ebben az egyébként is ingatag régióban.
Napjainkban a JCPOA-ra több oldalról is nagy nyomás nehezedik. Meggyőződésem, hogy a megállapodás megóvása nem csupán szükséges, hanem kifejezetten sürgős feladat – legalább két okból. Ezek közül az első az, hogy a nemzetközi közösségnek és Iránnak több mint tizenkét évbe került az, hogy nézeteltéréseiket áthidalva egyezséget kössenek. A JCPOA megszűnése esetén nem lesz kéznél más, hasonlóan átfogó vagy hatékony alternatíva.
Irán nukleáris programja a nemzetközi közösségben régóta aggodalmat keltett. A tárgyalásos megoldás alapjairól – a francia, a német és a brit külügyminiszter kezdeményezésére – már 2003-ban megkezdődtek a tárgyalások, amelyekhez hamarosan az EU akkori külügyi főképviselője, Javier Solana is csatlakozott. Solana és az őt követő főképviselők, Catherine Ashton és Federica Mogherini – az Európai Külügyi Szolgálat folyamatos támogatásával – mindvégig nyitottak maradtak a helyzet diplomáciai megoldására. Számos viszontagságot követően pedig végül megvalósult a JCPOA.